2007. november 25., vasárnap

Derelye

A héten bukkantam rá egy üveg szilvalekvárra, amit még megboldogult déd-nagynénémtől maradt rám, és a legalkalmasabb felhasználási módnak a derelyét gondoltam, mivel kb. 6 éve nem ettem házi készítésűt. Először meginterjúvoltam a férjet: barátfülét csinálok a hétvégén, jó lesz? Mi az a barátfüle??? Derelye. Akkor miért nem így mondod??

Jó. Utána újságolom a szülőmnek. Főzők derelyét, szereted? Mi az a derelye? Tudod, ami olyan tésztából van, mint a levestészta. Olyanból, mint a szilvás gombóc? ??? Nem, hanem ami olyan, mint a barátfüle. Ja, akkor így mondjad...

Rendben, szóval derelye-barátfüle recept jön, a nagymamáim most biztosan büszkék (lennének) rám, nem hiába fektettem annyi energiát belém.


2 tojásból kis sóval és annyi liszttel gyúrunk levestésztának valót, amennyit felvesz. Szép vékonyra nyújtjuk, fontos, hogy tényleg vékony legyen, én itt rontottam el az első adagot. A tészta felére kis szilvalekvár kupacokat halmozunk, kis helyet hagyva közöttük, megkenjük tojással a kihagyott részeket, és ráhajtjuk a tészta másik felét. A kitüremkedések körül jól lenyomkodjuk a tésztát, és derelyeszaggatóval kivágjuk őket. Forró vízben kb. 10 perc alatt megfőzzük, pirított zsemlemorzsába forgatjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Blog Widget by LinkWithin